Az esemény olyan történés, mely után nem marad minden ugyan- az, mint ami volt – ön- és világértésünk megváltozik. Amennyiben az eseménnyé válás egyúttal megértésesemény is – azaz időbeli, tapasztalatként meghatározható esemény –, úgy nyelvi színrevitel, értelmezés is egyben, amelynek a diszkurzív feltételek mellett a mindenkori nyilvánosság mediális feltételeire kell hagyatkoznia. Az esemény eseményként való megjelenése mindig médiumokhoz, lejegyző, tároló és közvetítőrendszerekhez kapcsolódik. Módszertani-teoretikus szinten azért került előtérbe a „forradalom” toposza, fogalma és jelensége, mert mintegy ez ígéri az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport korábban e sorozatbeli publikációiban kikristályosodó két alapvető komplexumnak a funkcionális közvetítését egymással, éspedig a performativitás (nyelvi esemény) és a temporalitás reflexiójának összekapcsolását. Az interdiszciplináris tudományos gyakorlat itt szisztematikus módon adott magában a kérdésfeltevésben, empirikus szinten