„Házi czukrászat” czimű kézi-könyvecskémnek a múlt évben megjelent III. kiadása is teljesen elfogyott, mely jelenség eléggé bizonyítja művem gyakorlati értékét, miért is indítatva éreztem magamat, azt a jelent IV. kiadásban is közrebocsátani. Ez alkalommal a fösúlyt a helyes magyarságra fektettem az előző kiadásban előforduló magyartalanságokat kiküszöbölve, arra törekedtem, hogy a kifejezések ne csak érthetők, hanem lehetőleg magyarosak is legyenek. De számolva a czukrászat terén folyton fokozódó igényekkel is, jelen kiadást még „Párizsi sütemények” czim alatt egy egész 15 reczeptet magába foglaló fejezettel is bővítettem úgy, hogy kézi könyvecském immár 359 különféle reczeptet foglal magában, amelyek a legujabb sütemények, torták, élesztős tészták, sós és édes teasütemények, a legkülönbözőbb bonbonok és czukorkák (sokan nem tudják, hogy Hegyesi József nevéhez fűződik a szaloncukor elkészítésének módja és így az igazi magyar hungaricummá vált: „Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a s