Ebben a könyvben nem szakács főz, nem aranykezű háziasszony, nem is híresség. Itt a konyhát és környékét – a spájztól a hortobágyi csárdán át a dalmát halpiacig – egy igazi gasztrokalandor lakja be, akivel bármi megtörténhet. Kalandor(nőnk) nem abból él, hogy főz, de e nélkül igazából nem tudna élni. Megválogatja, kit enged be a konyhájába. Ha ihlető segítőket von be, Jókai felesége főzi a bablevest, s Móráné varázsolja elő a kuglófot. Tűzhelye körül leginkább mégis őt magát találjuk. Téblábol kicsit, nyitogatja a spájzajtót, ráhangolódik az aznapi betevőre. Aztán nekilát. Vesz egy ígéretes húst meg egy szépen megérlelt történetet; ad hozzájuk ezt-azt, amit talál a hűtőjében és a múltjában, majd mindkettőt odateszi párolódni – csak úgy, jókedvében, a saját levében.Szépen tálal – sztorit és könnyű estebédet egyaránt. Ízesen fogalmaz, mértékkel adagol. Nyelve fűszeres, stílusa karakteres összetevőkre épül, bekezdései után hosszan lecsengő, kellemesen fanyar utóíz marad a szájban. A kötet