A „hit” és a „tudomány” tárgya évszázadok óta foglalkoztatja elménket. Meglepő, hogy a hitnek milyen óriási és döntő befolyása van a tudományos kutatómunkára és főleg az eredmények értelmezésére. Két lehetőség áll fenn: 1. Hiszünk a Biblia Istenében, mint minden dolog teremtőjében. 2. Hiszünk az evolúcióban, hiszünk a hosszú időkben, hiszünk a véletlenekben, hisszük, hogy az idők múlása egy olyan folyamatot hoz létre, amelyben a primitív komplexebbé, felsőbbrendűvé és tökéletesebbé válik. A mai tudományos kutatónak rendkívül nagy hitre van szüksége, hogy rá tudja bízni a folyamatokat a „véletlenre” és az „anyag önszerveződésére”. El kell fogadnia, hogy ma minden folyamat ugyanúgy zajlik, mint régen, az idők kezdetén, tehát a hatások és az erők változatlanok maradtak. Mivel a valószínűségszámítás semmilyen esélyt sem hagy ezeknek a véletleneknek, így óriási időtartamokkal, modellszámításokkal és elméletekkel kell a bizonyíthatatlant áthidalni. Ezeket tetszés szerint lehet változtatni és