Nehéz az ártatlanul megölt vidéki zsidóságról, az értelmetlenu¨l elpusztított értékekről írni. Mert a zsidók tragédiája a háborús magyar nemzeti harakiri része volt. Az írás a fájdalmas témában pedig nem más, mint ítéletmondás saját lelkiismeretu¨nk felett.Valójában Zelenák István és munkatársai értékes kötetéhez nem előszót, utószót kellene írni. A korszakot záró utóhangot. Vastag vonalat húzni, ahogy a rubrika alá szokás. Vonalat a magyar vidék zsidóságánakkönnyes-véres időszaka végére, melyet egyedül, magára hagyottan és védtelenu¨l szenvedett végig. Bármennyit is tett hazájáért, szűkebb pátriájáért, a fajmítosz mindenre elszánt követőivel szemben bénultan, kiszolgáltatottan alulmaradt.A magyar vidék, benne Tokaj zsidó emlékeinek megőrzése az egész magyarság kötelessége. Erkölcsi felelősség, szembenézés a közös történelemmel, szembesu¨lés a nagy tragédia egy mozzanatával. A milleniumiemlékezés céljaira tekintve sok-sok ilyen kötetre, nemzedékek produktumának jobb megbecsu¨lésére, a