Mint valamennyi szent szövegbe, idővel a Kr. e. V. században élt Lao-ce könyvének értelmezésébe is behatoltak az ellenerők mindent ellaposító közhelyei; így alakult ki végül is a „megnyugtató” Lao-ce hamis képe. Túllépve ezen, engemet a ji kinggel való foglalatoskodásom, a ji king jel- és jelképrendszerének vizsgálata mostanra Lao-ce személyes megértéséhez vezetett el. Föltárult előttem az Öregember meredek Útja: a Kettő (Semmi és Lét) s a Három (Ég, Ember és Föld) megújításának taója, a Négyen (a Királyi vagyis Égi Emberen) át az Áldozatig.Lao-ce is lángra gyújtotta az Utat, vagyis az embert, akárcsak ötszáz évvel később Valaki Más, aki azt mondta: „Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak, és mit akarok, ha az immár meggerjedett?” (Lk 12,49) Miféle utak ezek, az „Én vagyok az Út” útjai? Kicsoda az, aki ezt az „Én vagyok”-ot újra meg újra, itt is, ott is kimondja?A tao te king és a ji king fordításán k