Változó világunkban a szabadtéri tájtörténeti fogalmak letéteményese az emberi akarat: a becsület és a megbecsülés, a tisztelet és a tolerancia. Fokozottan igaz ez a heterogén lakosságú vidékeken, a történelmi viharoknak kitett régiókban, ahol a nemzetiségi és a felekezeti sokszínűség régóta nyilvánvaló, s a hasonló megosztás, avagy megosztottság pedig jelenünknek is sajátossága. Együtt, avagy egymás mellett él több kultúra, több vallási felekezet szentélye. Régi és új egyaránt. Újonnan épülő keresztény szentélyek korában, velük egy időben omlanak össze korábban épültek. Nem új jelenség, de bántó. A II. világháború óta árválkodó zsinagógákat többnyire deszakralizálták. A XX. század közepe óta magát vallás nélkülinek nevező s majdnem fél évszázadig tartó társadalom önkényuralma sok római katolikus és protestáns istenházát fosztott meg hívőközösségétől, s adta át így az enyészetnek. Omladozó barokk templomaink térmegjelölő funkcióját igyekeztek így kitörölni a köztudatból, s velük együt