Ritkán találkozunk olyan művel, amely a szó legszorosabb értelmében új világokat tár fel számunkra, s amely igazán mélyen megérint bennünket ismereteinek mélysége, stílusának játékos kreativitása és szépsége folytán. Az is egyedülálló, ha egy műnek sikerül a külön életet élő egymással semmilyen kapcsolatban sem álló távlatokat és tudásterületeket összekötni és érthetővé varázsolni. A Gödel, Escher, Bach című könyv, ilyen mű. Egy briliáns egyéniség, egy komputertudós szórakoztató, paradox-szürreális dialógusokat. Escher képeit, Bach zenéjét, továbbá egy csomó gondolatot használ fel olyan területekről, mint a logika, a biológia, a pszichológia, a fizika, a zen-buddhizmus, a matematika vagy éppen a neurológia, annak érdekében, hogy a modern tudomány legmélyebb titkára rávilágítson: nyilvánvalóan képtelenek vagyunk arra, hogy megértsük a gondolkodás természetét. Hofstadter könnyedén lépked az emberi szellem és a `gondolkodó` gépek közt húzódó határvonalon. Mindkét oldal szorosan kapcsolódi