A könyv Rudolf Bultmannak, a 20. Század kiemelkedő és meghatározó újszövetség-kutatójának egyik legjelentősebb alkotása. A német bibliatudóst újszerű és sokak által vitatott nézetei miatt sokan már-már az `egyházatyák` sorába emelik, s talán ennél is többen `tévtanítónak` tartják. 1954-ben megjelent munkájában Bultmann a heideggeri filozófia bibliai ihletésű motívumaival és a történetkritikai módszer segítségével apologetikus szemszögből tárgyalja az újszövetségi iratokat. Áttekintést ad Jézus igehirdetéséről, a páli és jánosi teológia kulcsfogalmairól, az őskereszténység kulturális környezetéről, valamint az útjára induló egyház életrendjéről és erkölcsi világnézetéről. Bultmann munkája olyan hermeneutikai alapmű, mely a teológus- és filozófushallgatókon kívül mellőzhetetlen mindazok számára, akik magát az Újszövetséget, az őskeresztényésget, a Jézusról szóló üzenetet kívánják jobban megérteni.