A zarándoklat egy máig élő, s talán nem túlzás azt mondani, hogy újra reneszánszát élő társadalmi gyakorlat. Mint vallási és kultúrtörténeti hagyomány egy adott korban ismert jelenségekre, átfogó társadalom- és eszmetörténeti folyamatokra utal. Szerepe indikátorként is felfogható, amely a kultúra más területeivel kapcsolatban fontos utalásokat tartalmazhat. A zarándoklat mint vallásgyakorlat minden korban változott, fejlődött, mindig magán viselte-viseli az adott kor társadalmi jellegzetességeit. Komplexitása révén képes egyéni, közösségi, társadalmi tartalmakat hordozni, képes azokat a jellegzetességeket felmutatni, amelyek az adott kor vallásosságát jellemzik. Ezért fontos kutatása a vallásos jelenségek leírása sorában. Emellett a zarándoklat a vallási élmény megtapasztalásának eszköze lehet, s vonatkoztatási keretein belül (hagyomány, tudás, liturgia, paraliturgia) a szakrális kommunikáció aktivizálódásának színteréül tud szolgálni.Korpics Márta kommunikációkutató. Fő érdeklődési és