Végh Attila eddig megjelent filozófiai esszékötetei mind arról tanúskodnak, hogy a szerzőt az emberi léttapasztalatnyelvi megragadhatósága érdekli. Célja – ha körülhatárolható ez egyáltalán – létezésünk alapkérdéseinek föltárása.Ennek érdekében az ókorra tekint vissza, megpróbálja szólásra bírni a görög hagyományt. Saját bevallása szerinta legboldogabb akkor volna, ha az olvasó maga válaszolná meg – talán öntudatlanul is – a kérdést: mi közömnekem ma mindehhez?A torzó tekintete Rilke híres versére utal, melyben Apollón fej nélküli szobra azt közli velünk, hogyéletünket meg kell változtatnunk, ha azt akarjuk, hogy méltó legyen a létről való gondolkodás hagyományához.A költő-filozófus szerző többek között a mitikus gondolkodás mibenlétét és relevanciáját, a természet és a tájhermeneutikáját, a görög drámatörténet és esztétika ontológiai vetületeit, a művészet igazságát, Hamvas Bélagörögségképét, a katarzis létrejöttét vizsgálja. A kép, amely az olvasóban kialakul, mégsem kaleidoszkópszer