Végh Attila sokszínű filozófiai esszéit gyűjtötte ebbe a kötetbe: írásai költői gondolatfutamok, melyeknek nem az a céljuk, hogy masírozva elfoglalják a megszerezhető tudás birodalmát, hanem hogy fölébresszék a költőien lakozó olvasó érzékenységét. Nemcsak a görög létérzéssel kapcsolatban, és nemcsak ókori szövegekben, de mindenképpen az egykori görög világ közelségét mutatva. A hattyú motívum szépirodalmi szövegekben való megjelenéséről, a Vasadi Péter és Győrffy Ákos költészetéről, a Kárpáti Tamás festészetéről írott esszékből, de talán még az önéletrajzi ihletettségű A résből, hol elbújtál című naplóbejegyzésből is érezhető annak vágya, hogy A ragyogás ideje a filozófiai és a költői gondolkodás kézfogója legyen. Hátha sikerül összelobbantani ha csak egy-egy pillanatra is , ami bennünk, úgy tűnik, végérvényesen szétszakadt.