A hatalom a társadalom alapvető energiaforrása, nélküle az emberiség mint társas lények együttese nem tudja megszervezni önmagát. Állításához Russell, elegánsan kalandozva az emberi civilizációk ötezer éves történetében, tipologizálja a hatalom legfontosabb megnyilvánulási formáit: a papi hatalmat, a királyi hatalmat, a nyers erőszakot, a forradalmi hatalmat, a gazdasági hatalmat, a véleményformálók hatalmát és a meggyőződéses hit hatalmát. Ugyanakkor fogalmilag, filozófiailag hatékony elveket fogalmaz meg, vagyis izgalmasan elemzi a hatalomra irányuló emberi ösztön működését, a vezérek és követőik viszonyát, a hatalom viszonyát az erkölcsi elvekhez, az erkölcsfilozófiák hatalmát, az egyén, illetve a hatalmi szervezetek viszonyát, a hatalmi szervezetek biológiáját s végül a hatalom megszelídítésének esetleges lehetőségeit. A könyv még a második világháború előtt íródott, majd az ötvenes években Russell a háború szörnyű tapasztalatainak megfelelően még kritikusabbá fogalmazta át.A rendk