A munka a szerző 2010-ben megvédett doktori disszertációjának könyvalakban megjelenő változata. A disszertáció célja kettős. Egyrészt a leíró verstanban a versritmus határjelző nyomatékozhatósága leírásának elméleti és gyakorlati kiterjesztésére, illetve dekonstrukciójára vállalkozik, amennyiben a Kecskés András és Szuromi Lajos által kidolgozott, a sormértékek, mértékváltozatok és elvont versmértékek leírását a határjelző nyomatékozhatóság valószínűségi mutató- számaival ellátó, versritmusleíró gyakorlata mellé az alkotáslélektan tudattalan zenei szimmetriaképző mechanizmusának kimutatására dolgoz ki elméleti és gyakorlati-számítástechnikai hátteret (SZILSZ). Ugyanehhez az első célhoz tartozik a második fejezet, amely ennek a leíró vizsgálatnak az irodalomelméleti és egyéb tudományos kontextusát kívánja vázlatosan kibontani. A könyv elsősorban a vizsgálati módszer kidolgozására és bemutatására vállalkozik, az elméleti kontextus kifejtésére ennek megfelelően szűkebb tér jutott. A másik