fölbonthatatlanság, más szóval a hűség van előtérben. „Mi az, hogy fölbonthatatlan? Hogyan menekülhet az ember, ha minden összetörik, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy összetört?” – kérdezik sokan. De ugyanígy nem lehet meg nem hallani az akaratuk ellenére magányosan élők panaszát. „Miért nem találok társat? Talán túl igényes vagyok, kevéssé vonzó, túlzottan gátlásos? Nem vagyok elég nőies, unalmas vagyok?” Ezekre a kérdésekre válaszol az írónő három világos okfejtésű, meggyőző erejű levélben. Szóvá tesz a házassággal mint „lehetetlen tartós kapcsolattal” szemben fölhozott minden érvet, kendőzetlenül kiteregeti a „beteljesületlen” egyedüllét tapasztalatait.