Magyar és angol nyelvű kiadvány.Két jól elkülöníthető csoportja van azoknak, akiket joyce-iánusoknak nevezünk: a belsősök és a külsősök. A belsősök a szövegek eltökélt feltárására koncentrálnak, az utalások és a mutációk megszállottjai, és sok esetben még Heideggernél is Heideggerebbek a filológiai mélységek feltárásában természetesen az alászállásban. Ismerek néhány elsőrangú belsőst, s nagy tisztelettel adózom nekik: ilyen a kaliforniai John Bishop és az antwerpeni Geert Lernout. A külsősök ellenben mindent megtesznek, hogy bizonyítsák, Joyce nagyon alaposan ismerte munkája tárgyát: hogy megmutassák a joyce-i földrajzot, fiziológiát, szociopatológiát s mindezt a maga specifikus, edwardiánusan dublini változatában. A paradoxon természetesen az, hogy a külsősök soha nem mennek túlságosan messzire. Richard Ellmann testesít meg mindent, ami ebben a megközelítésben a legjobb, s amely mégsem nélkülözi ama zavaró tendenciát, hogy Joyce szövegeit valamely külsődleges kronoló