Örök lelkek vagyunk, s közben földi társak, büszke égi szikrák, mért hatunk itt másnak? Elhagytuk a tengert, tündérhonunk árva, - faggatom a versed - mért kell, akkor mégis, e múló világ járma. Minden lélek kincses, - a tiéd kiváltképp gazdag - jó hogy sziporkáid rímekbe faragtad. Fölébredt a lelked, táncos lába pördül, szikrákat csilingel Isten szent tüzéből. Döngicsélő este soraidat bújom, könnyű lett a szívem, s verseiddel együtt Istennek ajánlom.