Bayer Zsolt könyve igazi időutazás. Megsárgult, régi fotográfiákról idős parasztemberek, dolgos zsellérek és asszonyok, igazi játékokkal játszó gyermekek néznek ránk: az eltűnt magyar valóság immár tárgyi emlékei. A fotográfiákat nézegető szerző pedig reflexióit, érzéseit, gondolatait, érzelmeit tárja elénk, tükröt is tartva egyben: számíthatunk-e egyáltalán valami jóra és szépre ebben az álomtalan és hőstelen világban akkor, ha nem mozgatják meg fantáziánkat, érzéseinket – és mondjuk ki bátran – nemzettudatunkat ezek a szívbe markolóan szép képek.