„Olyan egyházról álmodom, amely a mennyországról prédikál anélkül, hogy eltávolodna a földi világtól.”Albert, a Floridába települt kubai menekültcsalád egyetlen fiú sarja a kamaszok szokásos életét élte: iskolába és hittanra járt, DJ volt a sulibulikon, lányoknak udvarolt. De a legfontosabb helyre életében a helyi parókián végzett munka került, s már nagykamaszként tudta: Isten az emberek szolgálatára szólítja őt. A szemináriumi évek után a menekültek és bevándorlók, az elesettek és gyötrődők papja lett a római katolikus egyház kötelékében. Hitelességére, elkötelezettségére és serénységére még a médiavilág is felfigyelt. A latin-amerikai közösség imádott Padre Albertója népszerű televízió- és rádióműsorokon keresztül is hirdette Isten igéjét, és gyámolította a vigaszt keresőket. Idővel azonban az egyház berkeiben számos ellentmondásra, a paptestvérek elmagányosodására és elhagyatottságára figyelt föl. Egész embert követelő lelkészi munkája mellett harcba indult, hogy felhívja spirituál