Ferenczy Károly (1862-1917) a magyar festészet egyik megújítója. A Rómában, Münchenben és Nápolyban tanult festő Párizsban Bastien-Lepage finom naturalizmusának hívévé szegődött, majd a századforduló szimbolikus és szecessziós törekvéseit tette magáévá. 1896-ban művésztársaival – élükön Hollósy Zsigmond – Nagybányára érkezett, és az ott kibontakozó, a plein air festészet legjobb hagyományait folytató művészeti mozgalom vezéralakja lett. Leghíresebb művein a Háromkirályok menetén, a Józsefet eladják a testvérei vagy a Hegyibeszéd címűn az impresszionizmus bizonyos megoldásai csillannak fel. A művésztelep meghatározó figurájaként és a Képzőművészeti Főiskola tanáraként egyaránt meghatározó befolyást gyakorolt a modern magyar művészet alakulására.