Megszületésekor az inkvizíció egy brutális, érzéketlen és tudatlan világ terméke volt. Nem meglepő, hogy ennek következményeképpen maga is brutális, érzéketlen és tudatlan szervezet volt. Nem számított azonban rosszabbnak kora számtalan más világi vagy egyházi intézményénél. Ugyanannyira, mint ezek, az inkvizíció is része közös örökségünknek. Ezért nem utasíthatjuk és vethetjük el egyszerűen. Szembe kell vele néznünk, tudomásul kell vennünk a létezését, meg kell kísérelnünk megérteni minden túlzásával és előítéletével egyetemben, majd új teljesség részeként kell néznünk. Az, ha csupán mossuk kezeinket, egyenértékű azzal, ha megtagadjuk önmagunk egy részét a civilizáció fejlődésében és kibontakozásában – ami tulajdonképpen az öncsonkítással érne fel.