Dormán László Kanizsai képmesék című kötete képes krónikája a nyolcvanas évek Kanizsai Írótáborának. A szerző fényképei a pillanatot ragadják meg, de nem akármilyen pillanatot, s nem is akármelyiket, hanem éppen azt, amelyik legtöbbet mond el arról, aki a képre és a képbe került, minden póz és magamutogatás nélkül jelenik meg egy-egy arc, alak vagy csoport. A Kanizsai Írótábor akkori (és mai) résztvevőinek tollából a képek mellett található néhány visszaemlékezés és reflexió is egy-egy képről, amely – mintegy kiegészítő kommentárként – gazdagítja az amúgy is impozáns kötetet.