A szerző tanulmánykötetében a hermeneutikai művészetfelfogás felől közelít József Attila esztétikai feljegyzéseihez. Az elemzés azt igyekszik bizonyítani, hogy József Attila számos esetben szűknek találta az esztétika által biztosított fogalmiságot, s írásaiban Gadameerhez hasonlóan az esztétika meghaladására törekedett.