Előszó:Örömömre szolgált, mikor megtudtam, hogy nyolc csíkszeredai fiatal rockzenész, egy hosszú tél minden szabadidejét arra áldozta, hogy hosszan lapozta Ady poros verseskötetét. Már önmagában az, hogy fiatalok egymásnak verseket olvasnak a mai rohanó világban, nagy dolog, de ők nem álltak itt meg, hanem dalt is költöttek a számukra legtöbbet jelentő versekhez. Majd elkezdődtek a próbák, a vég nélküli erőfeszítések, hogy nyolc ember egyet akarjon! Céljuk, síppal, dobbal, gitárral és még ki tudná felsorolni, hogy hányféle hangszerrel, a mai fiatalok számára még inkább érthetővé tenni a csodálatos gondolatokat, érzelmeket, hangulatokat, melyeket talán az Erdély földjén születettek közül Ady Endre tudott a legszebben megfogalmazni, kimondani.A kedves zenehallgató tisztsége, hogy eldöntse, mennyire volt eredményes ez az embert próbáló erőfeszítés. Számomra mindenképpen a legszomorúbb dolog, ha azt látom, hogy a mindennapok pora, szemete elfedi az elődeink által megfogalmazott értékeket.