„A Fociláz arról szól, mit jelent szurkolónak lenni” – írja Hornby a könyv elején, amittalán úgy pontosíthatnánk: „mit jelent mindenre elszánt, rajongó, megszállott szurko-lónak, arsenalkoholistá-nak lenni”. Nem mintha Hornby titkolná szenvedélyének patolo-gikus mélységeit, éppen ellenkezőleg: lefegyverző őszinteséggel beszél a futball okoztagyötrelmeiről és ritka, de akkor annál orgazmikusabb gyönyöreiről, és közben szerel-mesen s mégis okosan, szellemesen ír magáról a futballról is – nagy meccsekről, nagyjátékosokról, nagy szurkolókról, s mindarról a szennyről is, amely sajnálatos kísérője-lensége az emberiség legnépszerűbb játékának.De a Fociláz sokkal több is ennél; ahogy egyik angol méltatója írta: „Lenyűgöző ta-nulmány a megszállottságról, a családról, a férfiasságról, az osztály-hovatartozásról, azidentitásról, a lojalitásról, a depresszióról és az örömről...”