Kósa Ferenc első nagyjátékfilmje elkészültében és fogadtatásában is a "legvidámabb barakk" jellegzetes alkotása volt. A kísérletezési céllal létrehozott Balázs Béla Stúdió majdnem teljes tagsága részt vett a filmet megalapozó bartóki módszerű motívumgyűjtésben és a film munkálataiban. A parasztság harminc évét ábrázoló, balladai hangvételű krónika újszerű képi megfogalmazásban, az egész nép sorsát szimbolizáló geometrikus nagytotálokban beszélt a közép-európai diktatúrákról, történelmi tabukról: többek között Recskről, 1956-ról. A cenzúra módosíttatta és átvágatta, kerettörténetbe illesztette a filmet. Hazai nyilvános bemutatójára csak a cannes-i fesztiválon elnyert rendezői-díj (1967) és az átvágások után kerülhetett sor.