TARTALOM: „1993-ban Bodor Pál (Diurnus) hívta fel a figyelmemet Erdélyi Laló fotóalbumára, amely a kárpátaljai zsidó temetőkről készült. Szép kötet volt, és elég drámai képet festett a temetők állapotáról. Arra gondoltam, a romlásban az idő múlásán túl, benne van a zsidóság hiánya is, mert a kiirtottak nem tudják már ápolni hagyományaikat. Vajon mennyien maradtak, hogyan élnek, hogyan túlélnek? Akkor láttam Jancsó Miklós megrendítő három részes filmjét a pusztuló olaszliszkai zsidó templomról, és felkerestem Őt Erdélyi kötetével. Én nem tudtam akkor még eleget a zsidó történelemről és hagyományokról, szigorú vallási kötelmeikről. Jancsóban bíztam, az Ő műveltségében és érzékenységében, és arra kértem készítsünk filmet a maradék zsidóságról itt a Kárpát medencében. Nagy örömömre ráállt és megkezdődött közel tíz éves együttműködésünk. Hegyalja, Máramaros, Moldva, Kárpátalja és Budapest voltak a film helyszínei. Igyekeztünk megmutatni az akkori jelent, a „maradékokat”, emlékezni akartun