Neves történészünk, László Gyula – aki kolozsvári tanársága idejéből igen jól ismerte a székieket – azt mondta, hogy a történelem ismeretéhez két dolog szükséges, mégpedig alázat és fantázia. Az alázatot, gondolom, azért jelölte meg elsőként, mert az elengedhetetlen, hiszen ha nincs meg bennünk a kellő tisztelet, hogy szentségként nyúljunk bármihez, amit az idő már régóta betemetett – legyen az hely, ember, épület vagy tárgy –, akkor nincs jogunk faggatni ezeket, s talán nem is mondanak majd semmit nekünk. Ám ha az alázat megvan bennünk, akkor szárnyra kaphat a képzeletünk, mert az alázat nem engedi majd, hogy túlzásokba essünk, és ily módon megálmodhatjuk magunknak a múltat.”