Ékkővé varázsolt szavak, néhány vers, követelvén a magunkba fordulást, elmélyülést, mint a repülő állatvilág természetessége, a szárnybontás örök akarásával. A magányból való kitörés szövi át a mű szövetét. Az összetörhetetlenség - jöjjön bármi visszahúzó - világlik a szerző tolla nyomán. Aki depressziót lát, olvasson végig mindent, s elmúlik ez a benyomás. Halk, alázatos jajdulások párosulva a dolgok totális felismerésével, nos LNeo szóképei saját magára kiáltván, a kibontakozni képes és akaró, elfogadó emberré válás a célja. Hegy és lejtmenetek, kapaszkodás és kaptatás, mik hirtelen, visszafoghatatlanul bukkannak elö s versekké omlik ez a tánc, a szavak tánca. Mintha valahol, egy sötét erdőben járnánk, de fény szabadul retinánkra.