Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az „elfeledett Délen”, az olasz csizma talpánál egy tartomány, Basilicata, azon belül is egy kicsiny falu, Grottole. Ebben a faluban élte kalandos életét és szürke hétköznapjait a Falcone család. 1861. március 27-én a családalapító földesúr, don Francesco Falcone szeretője, számos leánygyermekének anyja, a cselédlány Concetta akkorát ordít egyetlen fiuk születésekor, hogy megrepednek az olívaolajos hordók, és elfolyik belőlük az összes olaj… Ez a szinte mesébe illő jelenet indítja a több mint egy évszázadot felölelő családtörténetet: Olaszország egyesítésétől a berlini fal leomlásáig követi nyomon az egyre népesebb família sorsát a szerző. Háborúk, gazdagság, nyomor, elásott és hiába keresett aranypénz, szerelmek, szenvedések, gyönyör, változások, hagyományok. A családnak kijutott bőven jóból is, rosszból is… A nemzetség utolsó sarjáig, a mindentől és mindenkitől menekülő Gioiá-ig ível a történet, hogy végül mindent a szerző végtelenül tág emlék