"Meg kell írnom, szükségem van rá" írja Andrei Şerban könyve bevezetőjében. A mondat szíven ütő jelenideje, az Életrajz születése folyamatának mindegy cselekvő részévé teszi az olvasót. Az olvasás a múltat fölidéző látás és a szerző hangja hallásának együttes élményében részesít, amiképpen az európai hagyományban ismert vallomásos művek. Andrei Şerban önmagával folytatott dialógusa a színház semmihez nem hasonlítható erejével bír: számít ránk, velünk történik; és amiképpen a színházi előadás, ugyanúgy ez a - kivételes utat bejárt, önmagát előadásról előadásra olykor a botrányosságig elmenően megújító, nézőit és kritikusait rendező alkotói életútját bemutató - konfesszió se hathat másképpen. Ellenállhatatlan, egyszersmind megkerülhetetlen könyv, személyes nézontjai a világszínház csaknem fél évszázadának jelentős eseményeit - előadásokat, írókat, zeneszerzőket, rendezőket, színházi gurukat, színészeket, énekeseket, karmestereket, díszlettervezőket. Ellenállhatatlan, egyszersmind megkerü