"A fiatal német jezsuita, Alfred Delp a dialógusra törekedett. De amikor rájött, hogy a nemzetiszocialisták terrorgépezetéhez nem lehet az értelmes párbeszéd szándékával közelíteni, vállalta a konfliktust. Sok más keresztény ellenállótól eltérően nem csak akkor emelte fel a szavát, ha az egyházak jogait fenyegették. Abból kiindulva, hogy minden ember Isten képmását hordozza, és a keresztények minden emberrel kötelesek szolidárisan viselkedni, segített menekülni üldözött zsidóknak.Akkor is folytatta társadalomfilozófiai javaslatainak kidolgozását, amikor letartóztaták, és halál fenyegette, és egyháza számára is kényelmetlen igazságokat írt jegyzetfüzetébe: senki sem figyel egy olyan nyárspolgári vallási tisztviselőnek a „Jóistenről” szóló szavaira, aki nem veszi észre az emberek vigasztalan életkörülményeit.Delp atyát és barátait a Kreisaui Körből felakasztották, mert megengedték maguknak azt a fényűzést, hogy a saját fejükkel gondolkodjanak."