Sumonyi Zoltán új verseskötete irodalomtörténetileg is szerves folytatása a 2011-ben megjelent verseskönyv anyagának. Akkor egy terjedelmesebb sorozat erejéig a Nyugat című folyóiratban publikált verseket írta át a maga képére, most a Nyugat utódjának, az 1941 októbere és 1944 áprilisa között megjelentetett (megjelenhetett) Magyar Csillagnak szentel egy (Illyés Gyula, Vas István és Kassák Lajos verseire aktualizált) „remix” ciklust. És az Önélet címen írt sorozat is kapcsolódik Illyés egykori lapjához: Sumonyi a Magyar Csillagban debütált Kálnoky László kései prózavers-stílusában veszi számba gyermek- és ifjúkori emlékeit.Ez az újabb kötet szerkezetében is folytatja elődjét: az életrajzi és a közéleti versek egymásnak feszülő feleseléseit a Lukács, Márk és Máté Evangéliuma szerinti Példabeszédek átköltései oldják fel, amelyekhez, akár csak a korábbi bibliás versekhez (Pál apostol levelei, Hegyi beszéd, Zsoltárok), Gryllus Dániel szerzett dallamokat.