Nagy idők kis tanúja, az ötéves Jutka kitűnő megfigyelő. Nincs előtte titok, átlát a felnőttek hiúságán, alakoskodásán, és bár nem érti, mégis tudja, hogy nemcsak a kisgyerekek, hanem a felnőttek is félnek. Félnek a veszteségtől, félnek a hatalomtól, félnek a háború veszélyétől – és legfőképpen egymástól félnek. A nagyon szeretnivaló család három generációja a huszadik század legmélyéről igyekszik valahogy feltápászkodni, de a történelem ismét közbeszól: a háború után tizenegy évvel megint lövöldöznek a pesti utcán... Jutka, aki éppen ekkoriban rakosgatja magában renddé a világ jelenségeit, ártatlan és törhetetlen kíváncsisággal nézi, mi vár majd rá, amikor felnő.