Bukowskinál a műfaj szinte mellékes: versei tulajdonképpen rövid prózai írások, prózája színtiszta líra, frappáns dialógusai színműként is megállnák a helyüket. Ötvenéves koráig szinte kizárólag verseket írt, és első regényének, a Postának csak kiadója biztatására fogott neki.Ezt a képet azonban némileg árnyalják az Egy vén kujon jegyzetei című kötetben összegyűjtött szövegek. Ezek ugyanis azt igazolják, hogy Bukowski már a Posta megírása előtt is kísérletezett a prózával. Az írásokban többek közt a hatvanas évek végének politikai eseményeire reagál, és kiolvasható belőlük az íróra jellemző kritikus távolságtartás a tömegektől.Egy Vén kujon jegyzeteinek valamennyi írásában ott van már a későbbi Bukowski-regények és -novellák jellegzetesen nyers hangvétele, kíméletlensége és metsző humora. „amikor felébredtem, a nap már fenn volt, én meg az ágy alatt hevertem. kimásztam és megállapítottam, hogy talpra tudok állni. széles vágás az állam alatt. lehorzsolt csuklók. voltak már pokolibb másn