1848-ban a vallási és felekezeti egyenlőséget kimondó törvényhez kapcsolódóan született meg a magyar katolikus autonómia létrehozásának a gondolata. Az eredeti elképzelés szerint egy olyan, laikusok és egyházi személyek alkotta önkormányzati jellegű szervezet jött volna létre, amely egyszerre szabályozta volna a katolikus egyház belső ügyeit, valamint kapcsolatait az állammal. A terv hosszú évtizedeken keresztül formálódott és érlelődött az egyes szereplők – a magyar egyház, a Vatikán, a magyar parlament és az uralkodó – újabb és újabb javaslatainak, ötleteinek és nem utolsósorban félelmeinek hatására. A megvalósulás azonban elmaradt: az 1918-as események után aktualitását vesztette az autonómia gondolata.Jelen forráskiadvány – egyháztörténeti sorozatunk 18. köteteként – ennek a folyamatnak az utolsó, eseménydús szakaszát kívánja bemutatni a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött, a kutatás számára eddig jórészt ismeretlen dokumentumok segítségével. A szerkesztő összefoglaló jellegű beveté