"Kéziratot olyan felszabadult örömmel még nem olvastam, mint Faltisz Robertáét. A mondatok, ha nem gyerekkönyv lenne - bár az ilyen ajánló sorokat inkább a szülők olvassák -, mint az érett szőlőszemek, már bennük a bor gyönyörű tisztasága, sőt, még a pezsgő könnyedsége is. Az író ajánló soraitól minden világos: megérlelt minden történet, a képek gazdasága - továbbgondolva Faltisz Alexandra teremtő kedvével -, a szereplők és párbeszédek összhangja, hiszen vándortéma volt a Faltisz családban, és minden bizonnyal vándortémává lesz a mesehallgató kisgyerekektől a mesét felolvasó szülőkig, nagyszülőkig, akik talán saját gyerekkorukra is ismerhetnek ebben a felhőtlenül derűs világban." (Tarbay Ede)