Váradi B. László különösen és aktuálisan is fájdalmas nézőpontot – sorsképletet – érvényesít a novelláiban. A Ceausescu által „eladott erdélyi szászok” exodusának idején távozott Németországba, lett német nyelvű tudományos munkák jeles szerzője, és maradt jelentős magyar író, akinek többes identitású (milyen ismerős fogalom manapság Európában) otthonossága a világban: szokatlan, sokkoló műveket szül. Őszinte, egyedi hangú novelláinak hősei a Fekete-tengertől Németországig hányódó magyarok, cigányok, románok és más nációjú „fura szerzetek” sorsát olyan erővel jelenítik meg, amilyenre alig lehet példát találni a közép-kelet-európai irodalmakban. Váradi B. László (1946) fiatal íróként az erdélyi magyar irodalomban általános feltűnést keltett első novelláskötetével. Németországba távozása után Göttingában a Georg Augusta egyetemen erdészeti és vadbiológiai tanulmányokat folytatott.