"Sergio Esposito kisgyermekkorát az itáliai Nápoly városában töltötte. Gyakran elüldögélt a konyhaasztalnál soktagú, lármás családja körében, ahol friss helyi fogások és rusztikus borok közt élte mindennapjait. Falta a tejtől csöpögő, gazdag ízű sózott bivaly mozzarellát és a tányérra halmozott friss prosciuttót (amelyet olyan vékonyra szeleteltek, hogy a kis Sergio átlátott rajta) - így szívta magába az olasz kultúra alapvető vonását: étel, bor és család elválaszthatatlan egymástól.Családjával később a New York állambeli Albanybe emigrált, és ott is nőtt fel. Az asztalnál mindig Aldo bácsikája mellett ült, és a szokványos több órás családi lakomák során bele-belekortyolt az öreg borospoharába. Így aztán Esposito képzeletében a bor igen zsenge korától a családi tűzhely melegével, édes­anyja főztjével - és mindenekelőtt hátrahagyott itáliai életükkel - kap­csolódott össze. Húszas éveiben megcélozta a nagyvárost, New York-ot, és ott vágott neki borász pályafutásának, és végül megalapítot