A század-, mitöbb, az ezredvég felé közeledve egyesek növekvő gyanakvással, mások fokozódó nosztalgiával tekintenek vissza a 19. századra; valljuk be, ezek is, azok is jogosan. Akadnak, akik korunk minden tragédiáját, világháborúkat, az annyi szörnyűséget szülő politikai eszméket, a technikai és tudományos felfedezéseket is szolgálatába állító média uralmát az alkotó szellem felett mind-mind innen eredeztetik. Ám olyanok is, akik itt fedezik fel korunk nagy tudományos és művészeti forradalmainak kezdeményeit - mindkét véleményre elegendő érvet találnak Friedell könyvében, amely a múlt század szinte teljességre törő enciklopédiája. Olyan szörnyetegekkel ismerkedhetünk meg, mint I. Miklós cár, aki Közép-Európa döntőbírája lett, akiről Bismarck azt írta: `Uralkodása alatt orosz vazallusokként éltünk`, olyan talpraesett gazemberekkel, mint III. Napoleon, akinek politikája erkölcstelen volt, mint egy tőzsdeügylet, s fogyatékos tehetségét gátlástalan cinizmussal pótolta. A kor politikájának