Ma Magyarország minden valószínűség szerint az egyetlen olyan hely a világon, ahol a közterületi hajléktalanság büntetésének lehetőségét a legmagasabb jogi szinten, azaz alkotmányban rögzítik. Az elmúlt években a hajléktalanság egyre erősödő rendészeti kezelése valóságos politikai polgárháborút indított el az uralkodó hatalom és civil aktivisták között. Történelmi forrásokra, angol és magyar nyelvű társadalomtudományi és jogi szakirodalomra, valamint a szerző lakhatási jogi aktivistaként szerzett tapasztalataira építve ez a kötet a hajléktalanság politikáját vizsgálja Budapesten három különböző, de egymással szorosan összefüggő nézőpontból. A kötet fókuszában az áll, hogy a 20. században a mindenkori magyar állam hogyan kezelte a városi hajléktalanságot mint a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formáját. Miközben számos sikeres és sikertelen állami és önkormányzati próbálkozást bemutat, a kötet végeredményben megállapítja, hogy az állam a mai napig nem volt képes igazságos és fennt