A szerző, a tőle megszokott ékesszólással, az egyetemes magyar irodalom jelenlegi belső összefüggésrendszere felől közelít az egyes művek felé, nem feledkezve meg a munkák belső immanenciáiról; ugyanakkor a szerzőket, mondhatni földrajzi meghatározottságuktól függetlenül, csupán teljesítményük szerinti érdeklődéssel és koncentrációval vizsgálja. A kötetbe felvett anyagokból az is kitetszik, hogy szerzőnk nem csupán követi az újabb irodalom eseményeit és teljesítményeit, hanem aktívan alakítja is – kritikusként (és a Bárka főszerkesztőjeként) szerzőket inspirál, a szellemi áramlatokat követi, olykor meg is előlegezi, majd összeveti és belehelyezi az irodalomtörténeti folyamatokba.(Többek közt Füzi László, Tőzsér Árpád, Bogdán László, Lövétei Lázár László, Iancu Laura, Csender Levente, Szabó Tibor Benjamin, Zalán Tibor, Szőcs Géza, Kiss Anna, Bereményi Géza, Egressy Zoltán, Czakó Gábor műveiről, pályájáról szól a kritikus, illetve beszélget a szerzőkkel.)Elek Tibor (1962) irodalomtörténé