Vajon miért vette magához Bonaria Urrai, az idős varrónő, Mariát? – kérdezgették egymástól Soreni lakói, de választ senkitől sem kaptak. Ha az öregasszony és a kislány végigment együtt a falun, rosszindulatú megjegyzések röpködtek a nyomukban, pedig együttélésüknek egyszerű magyarázata volt: Bonaria néni azért fogadta örökbe a kislányt, hogy felnevelje és örökösévé tegye, majd legyen mellette valaki, aki gondoskodik róla, amikor ő szorul támogatásra. Maria, aki egy özvegyasszony negyedik lányaként megszokta, hogy a gyerekek közt ő az „utolsó”, nem győz csodálkozni, hogy az idős varrónő milyen odaadással és figyelemmel veszi körül, és otthont és jövőt kínálva fel neki. Mégis, ebben a feketébe öltözött öregasszonyban és végtelen csöndjeiben titok lappang: Maria észreveszi, hogy Bonaria néni egyes éjszakákon eltűnik, és ráérez, hogy a Néni valami – az élettel és a halállal kapcsolatos – ősrégi tudás birtokában lehet.<br><br>Michela Murgia könyvének nyelvezete tömör és költői, melyne