A Nap és a Vénusz 1768-as együttállását világszerte tudósok serege kísérte feszült figyelemmel: Hász Róbert ötödik regényének főhőse, Sajnovics János fiatal jezsuita tudósként Hell Miksa udvari csillagásszal indult Bécsből Európa jelentős városain át a kontinens legészakibb lakott szigetére, a jeges-tengeri Vardö-re. Kettejük utazása során a 18. századi Európa szövevényes eszme-politikai, szellemi-művelődési viszonyrendszere is kirajzolódik, felmutatva azokat a törésvonalakat, melyek mentén egy új korszak készül megszületni. Az út mozgalmassága, élményegyüttese tükre és mozgatója lesz János belső útkeresési kísérleteinek, találkozásainak, melyek – az égi pályáktól eltérően – esetlegesek, meglepetésszerűek és kiszámíthatatlanok. Megragadásukhoz Hász a lélektani, a művelődésregény nemes hagyományaihoz nyúlt vissza.