„A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. Demost tél van, hull a hó, és minden fehér, az ágak,a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyármessze van, de olyan messze, hogy már alig tudvisszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett,magányos téli tücsök.”Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltöttszép nyár emlékeit idézi fel. A zsályaszagú hátizsák zsebébenkerült be a szobába, itt tölti nagy unalomban a telet. Kiugrika hátizsák zsebéből, felszökken az írógép billentyűire, és le-leütegy-egy betűt. Valamennyi leütött betű egy-egy szép nyári emléketidéz. Véletlenül éppen ezt a mondatot kopogja le:„A szigetre vágyom.”Csukás István meseregénye Cakó Ferenc illusztrációival jelenikmeg.