W. G. Sebald Austerlitz című regényével lett egy csapásra világhírű, a Nobel-díjra is esélyes, de megjelenése évét nem élte túl. Igazából a halála után fedezték fel nem mindennapi (és mégis oly jellegzetesen XX. századi) sorsát és kivételes művészetét, amely újító és iskolateremtő például a képek szövegbe illesztésének módszerével, egyszersmind veretes, de sosem nehézkes nyelvezetével a hagyományba illeszkedő, az össz-európai múlt rétegeibe alászálló. Így kerültek megérdemelten reflektorfénybe korábbi írásai, melyeket úgyszintén egyre többre becsül az értő-érző közönség.W. G. Sebald németül írt, de Angliában élt főleg, a nácizmus elől menekítették oda gyermekkorában. A feledésbe merült előélet feltárását, az identitás utáni nyomozást, amelynek révén elvesztett németországi múltja íróvá érlelte, A Szaturnusz gyűrűi-ben Angliával műveli. Varázslatos, letehetetlen kultúrhistóriája a brit szigeteknek és mélyenszántó elemzése az egyéni és a kollektív emlékezet természetének.