Két ember áll a küzdőtéren, két sokra hivatott férfiú. A sors szeszélye folytán egymás ellenfeleivé válnak, ám személyes összecsapásra mégsem kerül sor közöttük, hiszen a társadalmi ranglétra más-más grádicsán állnak. Egyikük egy hatalmas birodalom teljhatalmú ura, másikuk mindössze egy tartomány kis birtoka fölött rendelkezhet. Kegyelmi pillanataikban mindketten érzik, hogy a másik jót akar, de a ráció nem hajlik meg az érzelmek súlya alatt. Egyikük egy letűnt kor szellemével, megcsontosodott szokásrendjével vívja küzdelmét, a modernizáció, a túlélés érdekében, a másik önmagával és ellenfele rendelkezéseivel, ugyancsak a túlélés érdekében. Az egyikük II. József, a másik Wesselényi Miklós, „a sibói bölény”. A tét nagy: a birodalom átmentése az új korba, melynek vészes széllökései folyamatosan érkeznek Párizs irányából, az elnyomottak terheinek enyhítésével, rendteremtéssel egyfelől, Erdély önállóságának megtartása, illetve az újra felfedezett magyar nyelv megóvása a megsemmisüléstől má