Napjainkban a performansz-értelmezések sokszínűségének vagyunk tanúi, melyből egyértelműen kitűnik, hogy a performansz fogalma nem szűkíthető le a színházi előadásokra vagy tágabban értelmezve a művészet területére. A performansz alkotóelemeinek – a beszéd, a test és a játéktér – jelentős szakirodalma alapján látszik, hogy a performansz oszcillál a magas művészet és a populáris kultúra között. Ez a mozgás a határok eltolását jelenti, melynek során a performansz fogalma is kitágulva, értelmezési nehézségekhez vezethet. A divergáló performansz-értelmezések hálózatában az interdiszciplinaritás segíti a fogalom mélyebb és adekvátabb megértését, mert a performanszra úgy tekintünk, mint az interdiszciplinaritás hangsúlyozásának egyik lehetőségére. Az itt egybegyűjtött tanulmányok megvilágítják és kiemelik az értelmezési háló lényeges elemeit, legyen az színháztudományi, irodalomtudományi, szociológiai, filmtudományi, etnográfiai vagy neveléstudományi megközelítésű.