Hogy lehet megírni az életünket?Az eseményeket, eszmélésüktől fogva, aprólékosan rögzítő naplóban? Tényekre, pontos adatokra támaszkodó krónikában? Vagy időről időre változó emlékezetünkre hagyatkozva? Az emlékezet persze szeszélyes, átrendezi, a maga természetéhez igazítja, akár meg is hamisíthatja, amit megéltünk. Egyik részlet elhomályosul, a másik váratlanul megfényesedik, jelentéssel telítődik. Tudatunk mély, homályos tartományainak, mint álmainknak, külön törvényei vannak.Lator László önéletírásában ezekhez a törvényekhez igazodik. Nem időrendben idézi fel hosszú, keserves és gyönyörű, kényszerek és választások feszültségében formálódó élete történetét.