A legendás történész, A. J. P. Taylor e világhírű művében a II. világháború okait-okozatait fűzi láncra, s logikus érveléssel kérdőjelezi meg a konvenciókat. Tudatosan különválasztja Hitler bel- és külpolitikáját, s utóbbit nem tekinti az előbbi tükörképének. A világégéshez vezető okokat keresve elgondolkodtató következtésre jut.Akik Hitlert ördögien gonosznak tartják, azzal vádolják A. J. P. Taylort, hogy igazolja a német diktátor tetteit, míg akik arra törekszenek, hogy a müncheni egyezmény csupán szégyenfoltot jelentsen az emberiség számára, fel vannak háborodva az író tárgyilagosságán. Pedig Taylor mindössze „…kifejti, hogy Hitler politikájában semmi sem volt eredeti. Különlegessége abban rejlett, hogy a közhelyeket cselekvéssé tudta formálni. […] Elvben és elméletben semmivel sem volt erkölcstelenebb, mint a többi korabeli politikus. Tetteinek gonoszságával azonban túltett valamennyin” – írja a könyvről Németh István történész.Taylor kérdésfeltevései önmagukban is megkérdőjelezik